A nap, amikor a Vogue eladta a lelkét az algoritmusoknak
Lapozgatod a kedvenc magazinodat. Megállsz egy Guess hirdetésnél: a fények tökéletesek, a hajtincsek pont jó irányba szállnak, a modell tekintete pedig azzal a klasszikus, igéző „Guess-lány” vadsággal szegeződik rád. De van egy bökkenő. Ez a nő nem létezik. Nem reggelizett, nem sminkelték órákig, és nincs anyakönyvi kivonata sem. Ő csak egy kódhalmaz egy szerveren.
2025 júliusa mérföldkő volt a divattörténelemben, de nem úgy, ahogy azt a puristák remélték. Az amerikai Vogue-ban megjelent Guess kampány egy AI-generált modellel sokkolta a közvéleményt, és elindított egy olyan lavinát, ami azóta is temeti maga alá a „hitelesség” fogalmát.
A lábjegyzetbe rejtett valóság
A legijesztőbb az egészben az volt, hogy elsőre szinte senki sem vette észre. A modell „hibátlan” volt – talán túlságosan is. Csak egy apró, szinte láthatatlan megjelölés árulta el az igazságot. A Vogue, a stílus és az emberi esztétika évszázados bástyája, kaput nyitott a hús-vér embereket mellőző jövőnek.
A reakció? Brutális és azonnali. A közösségi médiát elárasztották a „zavaró”, „hátborzongató” és „nyugtalanító” jelzők. Az Independent beszámolói szerint az olvasók tömegesen mondták le előfizetéseiket. Miért? Mert az emberek becsapva érezték magukat. A Vogue-ot nem azért vesszük meg, hogy algoritmusok által számolt ideálokat nézegessünk, hanem hogy valódi ikonok inspiráljanak minket.
"Hogyan hasonlítsa magát bárki egy olyan modellhez, aki szó szerint nem is létezik?" – tette fel a kérdést egy testpozitivitási aktivista. A retusálás elleni harc évtizedeit törölték el egyetlen "Generate" gomb megnyomásával.
Íme a kérdéses hirdetés:
Amikor a luxus is „elolvad”: A Valentino-botrány
A történet 2025 decemberében, a Valentino háza táján vett sötét fordulatot. A márka egy Instagram-videóval borzolta a kedélyeket, ahol a Garavani DeVain táska körül szürreálisan „olvadó” és torzuló emberi testek, valamint logók lebegtek.
Bár a Valentino korrekt módon jelezte, hogy AI-generált „digitális kreatív projektről” van szó, a válaszreakció könyörtelen volt: a kommentelők „olcsónak”, „lustának” és „zavarónak” bélyegezték a vizuált. A tanulság? A luxusvásárló többet vár. Dr. Rebecca Swift, a Getty Images kreatív alelnöke szerint: „Az emberek elfogadják az AI-t szórakozásra, de a márkáktól elvárják a magasabb szintű, emberi alkotómunkát, különösen, ha vagyonokat fizetnek egy termékért.” A transzparencia (a „megjelöltük, hogy AI”) itt már nem volt elég a bocsánathoz.
A fordulat: Mi történt a botrányok után?
A Glossy cikke rávilágít, hogy a Valentino-botrány után a luxusmárkák stratégiai visszavonulót fújtak, de nem adták fel a technológiát, csak „elrejtették”. 2026-ra a trend a „digitális kiterjesztés” lett.
Mit jelent ez? A márkák, mint a Jil Sander vagy az MCM, már nem akarják a fő kampányt AI-val megoldani.
Helyette:
- Hibrid kampányok: Lefotóznak egy valódi fotózást hús-vér modellekkel (ez adja a „lelket” és a presztízst).
- AI-alapú skálázás: Az AI-ügynökségek (mint a berlini Parallel Pictures) ezekből a valódi képekből generálnak 10-20 extra vizuális elemet a social media platformokra.
- Költség vs. Művészet: Míg egy fő kampánynál az AI csak 50%-ot spórol, az e-kereskedelemben (webshopok) ez már 70%. Itt az AI a „munkás”, nem a „művész”, a Hugo Boss például már 2023 óta csendben használja ezt a módszert a webshopos volumen kezelésére.
Miért van mégis remény a hús-vér modelleknek?
A technológia 2026-os állása szerint van egy kritikus pont, ahol az AI elvérzik: a termékhűség.
A szakértők rámutatnak, hogy amint egy AI-modell mozogni kezd egy videóban, a luxustáska textúrája vagy a ruha esése „megcsuklik”, eltorzul. Egy prémium márkánál pedig megengedhetetlen, hogy a termék ne legyen 100%-ig valósághű. Emellett a kutatások egyértelműen igazolják: az emberek pszichológiailag kevesebbre értékelik azt, amiről tudják, hogy gép csinálta. A modellkedés tehát nem szűnt meg, sőt: a „Valódi” lett az új luxus. 2026-ra egy hús-vér modellel, valódi helyszínen készült fotósorozat egyet jelent a márka erejével: „Megengedhetjük magunknak a hitelességet, és nem spórolunk a stábon.”
Verdikt
A Guess és a Vogue esete nem a modellek halálát hozta el, hanem egy éles határvonalat húzott. Az AI átveszi a láthatatlan, tömegtermelt munkát a webshopokban, de a divat lelke – az a bizonyos megfoghatatlan, tökéletlen vibrálás – marad az embernél.
Lehet, hogy olcsóbb legenerálni egy arcot, de a bizalmat és a vágyat csak egy másik ember tudja felépíteni. A kérdés már nem az, hogy AI vagy ember – hanem az, hogy mi, fogyasztók, mikor választjuk a kényelmes illúziót a nyers, megismételhetetlen valóság helyett.